Melyek az orvosi titánötvözet általános alkalmazásai?

Titán ötvözetekaz ortopédia, a fogászat, a szív- és érrendszeri gyógyászat és más területeken a beültethető eszközök kulcsfontosságú anyagai. Az orvosi titánötvözetek fokozatai kémiai összetételükben, mikroszerkezetükben és teljesítményükben különböznek egymástól. Minden fokozat megfelel a speciális klinikai igényeknek és az alkalmazási forgatókönyveknek.

 

 

Nagy tisztaságú-titánból készül, rendkívül alacsony szennyeződéstartalommal. A tiszta titán kiváló biológiai kompatibilitást nyer természetes oxidfilmjéből, és nem mutat jelentős citotoxicitást.

 

A kulcsfontosságú fokozatok közé tartozik a Gr1 és Gr2, amelyek között a Gr2 szélesebb körben használatos. A Gr1-nél nagyobb szilárdságával és kiváló alakíthatóságával a legtöbb alacsony-feszültségű beültetési forgatókönyvhöz alkalmas.

 

Hosszú távú szerkezeti stabilitással rendelkezik- az emberi testnedvekben anélkül, hogy fennállna a fémionok túlzott felszabadulásának veszélye.

Alkalmas olyan forgatókönyvekhez, amelyek alacsony szilárdságot és nagy biokompatibilitást igényelnek, mint például fogászati ​​implantátumok, koponyajavító lemezek és szubkután beültethető eszközök. De elégtelen szilárdsága megakadályozza a teherhordó-magos ortopédiai implantátumokban való alkalmazását.

 

(I) + titánötvözetek

+ A titánötvözetek optimalizálják szerkezetüket az alumíniummal, vanádiummal és egyéb elemekkel való ötvözés révén. Nagy szilárdsággal, nagy szívóssággal és jó feldolgozhatósággal párosulnak. Ezek a klinikai gyakorlatban leggyakrabban használt orvosi titánötvözetek, amelyek közepes---nagy terhelésű implantátumokhoz alkalmasak.

 

Gr5 ELI: A kialakítás csökkenti a szennyeződések, például az oxigén és a nitrogén szívósságra gyakorolt ​​hatását, és kiváló korrózióállóságot is fenntart.

Főleg ortopédiai/traumaimplantátumokhoz, például mesterséges ízületi szárokhoz, gerincköröm{0}}rúdrendszerekhez és csontsérülési lemezekhez használják.

 

(II) Közel{0}} titánötvözetek

A közel- titánötvözetek a vanádiumot nióbiummal helyettesítik, kémiailag kiküszöbölik a vanádium toxicitását, miközben javítják a kopásállóságot és a biológiai kompatibilitást. Ezek továbbfejlesztett anyagok + titánötvözetekből.

 

Ti-6Al-7Nb : A Ti-6Al-4V ELI-hez hasonló szakítószilárdság, kiváló kopásállóság, jó citokompatibilitás és nem bocsátanak ki toxikus elemeket, így alkalmas hosszú távú beültetésre.

 

Mesterséges acetabuláris csészékben, csonttrauma lemezekben, csúcsminőségű fogászati ​​implantátumokban stb. használják, különösen a vanádiumra érzékeny vagy hosszú távú implantátumot igénylő betegeknél. Alkalmazása ízületi pótlásban bővül.

 

(III) Titánötvözetek

a titánötvözetek stabil fázist képeznek olyan elemeken keresztül, mint a molibdén, nióbium és alumínium. Legnagyobb előnyük az ultra-alacsony rugalmassági modulus, amely jelentősen csökkentheti a "feszültségvédő hatást", elkerülheti a csontsorvadást, és speciális populációk számára is alkalmas.

 

Ti-15Mo-3Nb-3Al elsősorban serdülőkorúak ortopéd implantátumaiban és gerincfúziós eszközökben használatos. Az alacsony modulus csökkenti a serdülőkori csontfejlődés zavarát és elősegíti a csontfúziót, miközben csökkenti a süllyedés kockázatát a gerincrögzítés során.

 

 

A lebomló titánötvözetek az elmúlt évek kutatási központjai. Az ötvözet kialakítása révén szabályozott lebomlás érhető el, így nincs szükség másodlagos sebészeti eltávolításra. A bomlástermékeket az emberi szervezet le tudja metabolizálni, miközben ideiglenesen támogatja a csontszövet regenerálódását.

 

A Mg-Ti-Zn-ötvözet jelenleg klinikai vizsgálatok alatt áll, egységes nemzetközi szabvány még nem született.

A lebomlás során jótékony nyomelemeket szabadít fel, amelyek elősegítik a csontok regenerálódását. Mechanikai tulajdonságai megfelelnek az ideiglenes csontjavítás követelményeinek, káros maradványok nélkül.

 

Alkalmas rövid távú{0}}támasztó implantátumokhoz, például ideiglenes csontlemezekhez és törésrögzítő csavarokhoz. Várhatóan kezelni fogja a hagyományos implantátumok másodlagos műtétjével kapcsolatos fájdalmat és kockázatokat, és ígéretes eredményeket mutatott a traumaortopédia területén végzett kis-léptékű klinikai vizsgálatok során.